A borfajta meghatározása

A borfajta meghatározása általában


Alapvetően öt dolog határozza meg a bor fajtáját és minőségét: a szőlőfajta, a termés minősége, a termőhely, a szőlősgazda és a borász hozzáértése, valamint az adott év időjárása. A legegyszerűbben a színek alapján különböztethetjük meg a borokat, mivel egyértelműen látszik, hogy fehér-, vörös-, avagy rozéborral állunk-e szemben.
A fehérbor, a rozébor és a vörösbor

A bor színe értelemszerűen a szőlő színétől függ. A legtöbb fehérbor chardonnay, rizling, sauvignon blanc, furmint, hárslevelű, muskotály típusú szőlőből készül. A fehérborok alkoholtartalma 8-tól akár 15 térfogatszázalékig terjedhet. Vörösbor csak sötét szőlőből nyerhető, mert a színét a héj festékanyagától kapja. A leggyakrabban cabernet sauvignon, merlot vagy kékburgundi (pinot noir) szőlőből készül, minimum 9 térfogatszázalék alkoholtartalommal. A rosébor szintén kék szőlőből készül, de préselés előtt a lé csak rövid ideig marad együtt a színt adó héjjal és a gyümölcshússal, így világosabb lesz.


Édes, félédes, száraz, félszáraz bor

A cukortartalom lényegesen befolyásolja a bor ízét és az ízléstől függ, hogy édes, félédes, félszáraz vagy száraz bort kedveljük meg. Az édes bor az, amelynek literenkénti cukortartalma magasabb, mint 45 gramm, ez az érték a félédesnél 18 és 45 gramm közé esik; míg félszáraz bornál 4 és 18 gramm az érték, egy liter száraz borban pedig 4 grammnál kevesebb a cukor.
Asztali bor, tájbor, minőségi bor

Kiindulási pontot jelenthet a bor minőségi besorolása, ami megmutatja, hogy asztali bor, tájbor, vagy minőségi bor van-e a palackban. A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 térfogatszázalék, a közepes boroké legfeljebb 13%, e fölött már nehéz a bor.
Az újbor

A kierjedt bor a következő szüretig újbornak számít. A borászok általában az olyan borokat nevezik újbornak, melyekben még nem dominálnak az érlelési illatok és ízek. Az újbor az erjesztés után "nulla érleléssel" egyből a palackba kerül. Azonban idővel a palackban is kialakulnak érlelési jegyek, ezért általában a következő év húsvétjáig nevezhetjük az előző évben szüretelt szőlőből készült borokat újboroknak.
Egyéb - kor és alkoholtartalom (könnyű, közepes, nehéz bor)

A kor alapján is meg kell különböztetnünk az egyes borokat ugyanis nem mindegy, hogy újbor, fiatal bor, érett bor, esetleg ó- vagy öregbor közül választunk. Természetesen az egyik legfontosabb iránymutatást a származási hely adja a bor ízére vonatkozóan, ami egyúttal a bor márkaneve is szokott lenni. A könnyű borok alkoholtartalma 9-10 %, a közepes boroké legfeljebb 13 %, és felette már nehéz a bor.