A szőlő metszésése

A szőlő metszésének alapjai


Valamennyi fásszárú növény bizonyos törvényszerűségek szerint növekszik. A különféle gyümölcstermő növények mind egyazon növekedési szabályok szerint növekszenek, de különféleképpen reagálnak minden metszési beavatkozásra. Hogy miként, és milyen erősen, az függ a lemetszett részek mennyiségétől, a metszési időtől, és természetesen attól, hogy melyik részét vágjuk le a növénynek.

Tavasszal a kihajtás előtt cukorban és tápanyagban gazdag nedvkeringés indul meg a szőlő hajtásai felé, amelyek ettől ismét növekedni kezdenek. Ha ilyenkor metszünk, a sebzési helyeken növényi nedv folyik ki. Amint az első levelek megjelennek, az erős nyomású keringés alábbhagy, mert a levelek nedvességet párologtatnak el. Ezért attól függően, hogy mikor és milyen erősen metsszük meg a növényeket, a visszavágásnak is más hatása van.
A tavaszi metszés


A tavaszi metszéskor a rügyek egy részét eltávolítjuk a növényekről. A tárolt tápanyagok a gyökérből így csak a megmaradt rügyek között oszlanak szét. Emiatt több tápanyagot kapnak, így hosszabb és erősebb hajtásokat nevelnek. Ezért minél erősebben metsszük meg őket tavasszal, annál erősebb lesz a kihajtásuk is. Ha túl erősen metszünk, a gyökerek és a hajtások közötti egyensúly felborul. Mivel a tárolt tápanyagok nem sok rügy között oszlanak meg, kevés számú, hosszú, instabil hajtások fejlődnek. Ha nyáron metszünk, akkor leveles hajtásokat távolítunk el. Így a növények kevesebb tápanyagot tudnak tárolni télire, ettől a következő évi friss hajtások gyengébbek lesznek.
Vadhajtások eltávolítása a metszés során

Elöregedett tőkéken előfordul, hogy az alanyból vadhajtások törnek ki. Ezeken a levelek is máshogy festenek. Ha meghagyjuk őket, akkor néhány éven belül nagyon megerősödnek, és a nemes fajta visszaszorul. Ezért fontos az eltávolításuk egyből a vadhajtás kifejlődését követően. Egyenesen a gyökérről szakítsuk le őket még a nyár folyamán, esetleg a gyökereket is körbe lehet ásni.
Kurtítás

Kurtítás alatt egy fiatal, egyéves hajtás visszavágását értik. A metszési pont minden esetben az elfásodott részeken kívülre esik. A nedvek nyomása ilyenkor a hajtásokon a legerősebb. Minél erősebben vágjuk vissza, annál nagyobb a nyomás a metszés helyén. Ezzel egyidejűleg a vesszőn maradt rügyek száma is csökken. Mind a két folyamat erős kihajtáshoz vezet.
Visszavágás

Visszavágás alatt az ág főhajtását a törzshöz képest belső állású oldalágra vágjuk vissza. Elöregedett, lahajló végő idős hajtások esetében a fiatalabb rész kifelé növekszik.
Ritkítás

Ritkítás alatt néhány egymással versengő hajtásból egy meghagyását értjük. Ezek egyformán lehetnek egy- és többéves hajtások is. A tőke belseje így újra több fényhez jut, hosszú ideig életben marad a termő rész. Ez a metszésmód avatkozik be legkevésbé a növények természetes növekedésébe. Az idősebb hajtásokat közvetlenül a talaj fölött távolítjuk el, így új hajtások kinevelésére ösztönözzük a növényt.
Rügyre vágás

Az egyéves hajtásokon könnyen felismerhetők a rügyek. Ezeknek a hajtásoknak a kurtításánál egy fiatal rügy fölött vágjuk le a hajtást ferdén a rügy felett. Minden metszéstípushoz megfelelő eszközt kell választanunk, mely mindig éles és tiszta legyen, mert az ezek által keletkezett metszési isebek sima felületűek és könnyen gyógyulnak. Metszőollónak két típusa van: rávágó és kétélű.
A metszés időpontjai

A tavaszi metszés január végétől kezdődhet. -5 fok alatt semmiképpen sem szabad metszeni. Január vége és március közepe között indul meg újra a növényekben a nedvkeringés a fásszárú növényekben. Csapadékos időben sem szabad metszeni, a nedves kéreg nem tart meg semmit.
A metszés folyamata

A szőlő képes 10 m hosszú vázágakat növeszteni, egy emeleten mindig csak egy vázágat használjunk fel. A vázágak végén fejlődő hajtásokat minden évben hét rügyre vágjuk vissza, amíg a kívánt hosszúságot el nem érik. A vázrendszeren termőhajtások képződnek, melyeket egyévesen két rügyre vágjunk vissza. Mindkét rügyből két termőhajtás fejlődik, melyek az alsó részükön teremnek. Július közepétől vágjuk vissza ezeket a hajtásokat a legfelső fürt felett négy levélre. Az innen fejlődő hajtásokat később törjük ki. A következő tavaszon a felsőbb állású két termőhajtást teljes mértékben távolítsuk el, a vázághoz közelebb levőket újra két rügyre kurtítsuk meg. Így érhetjük el, hogy évek múlva is négy termőhajtás képződjön termőrészenként. Ez garantálja, hogy finom, nagy fürtöket szüretelhessünk a tőkénkről.