Szőlőbetegségek

Szőlő-gyökértetű

A szőlő-gyökértetű a szőlő gyökerén és levelén élősködő kártevő. A gyökereken nodozitások és tuberozitások alakulnak ki, amitől a növény fertőzött részei elpusztulnak, ez a tőke elhalásához vezet. A levél fonákján vagy a hajtáson borsószem nagyságú, rücskös felületű gubacsok jönnek létre. Ez gyengíti a tőkét, de nem olyan súlyos, mint a gyökéren jelentkező. A védekezés legjobb módja, ha a szőlőt kötött talajba, filoxéra-ellenálló alanyokra oltva telepítjük.


Nyerges és tarka szőlőmoly

A hazai szőlőültetvényekre a tarka szőlőmoly a legveszélyesebb kártevő. A moly hernyói a virágbimbókat, kinyílt virágokat és a bogyókat károsítják. A telet báb alakban vészelik át, majd április végén, május elején kikelnek a lepkék és a petéiket a szőlő virágbimbóira rakják. A kártevő ellen a rügyfakadást megelőzően lemosó permetezéssel védekezhetünk. A rovarölő permetezéseket a rajzásokhoz kell időzíteni. A moly kártevők ellen sikeresen használhatjuk a Flumite, Neorron, Bancol, Ba-sudin, Decis vagy Zolone rovarölő és atkaölő készítményeket.


Szőlő ilonca

A lepkék a telet hernyó alakban vészelik át a karó és a tőkék repedéseiben. A tavasszal kikelő zöldes színű, fürge hernyók a virágfürtöket és a leveleket rágják. A hernyók általában június végén bebáboznak és a nyár második felére kikelnek a lepkék, amelyek a levelekre 50-60 petét raknak le egy csomóba.
Szőlőgubacs atka

Nagyon apró, szabad szemmel nem látható atka, amely a levél fonákán élősködik. A átevő tevékenységének eredményeként a szőlő levelének színe felé dudorodó hólyag képződik belsejében hosszú fehér szálakkal, amelyek később rozsdabarnára színeződhetnek. Amennyiben a szőlőmolyok ellen védekezünk, akkor a kártevő megjelenésére nem kell számítanunk.
Takácsatka

A sárgásvörös színű atka a fiatal leveleken telepedik, mégpedig azok fonákján. A kártevő miatt a klorofil elbomlik, ezért a levelek felszíne vörösre vagy rozsdabarnára színeződik,. Ennek hatására a levél növekedése megáll a felülete meghullámosodik. Később a foltok egybefolynak, az egész levél megpirosodik majd a levél elszárad. Lemosó permetezéssel a kártevő ellen védekezhetünk. Érdemes a szereket váltogatni, mert a takácsatka könnyen rezisztenssé válhat vegyszer ellen.
Lisztharmat

Ez a típusú gomba a szőlő leveleinek, hajtásszárának, termésének bőrszöveti sejtjein telepedik meg. A fogékony fajtákon a betegség megjelenését követően nem ritkán 80-100 %-os fürtkár is megfigyelhető. A fertőzés helye minden növényi részen szürkésfehér, lisztszerű fonalairól és szaporítóképleteiről ismerhető fel, amelyek penésszagot árasztanak. Akár a levél színén és fonákján is megjelenhet. A gomba hatására a levelek pödrődnek és le is hullhatnak. A betegség elsősorban a hajtások fejlődését gátolja, ami a terméseredmények romlásában is megmutatkozik. A vesszőn pedig vörösbarna foltok alakjában megmarad a fertőzés helye. A fertőzött termés bőrszövete nem tud növekedni és felhasad, ami minőségromlást eredményez. Leggyakrabban június második felében napos, meleg, enyhén párás időben lép fel. A lisztharmat ellen nagyon jó hatású készítmények a Thiovit, Topas, Sisthane. A legbiztosabb védekezést a legújabb kombinált hatású növényvédő szerek biztosítják, amelyek megelőző kontakt és regeneráló hatásúak minden szőlő betegségei ellen, ilyenek a Discus, Quadris, Chavit.
Peronoszpóra

A lisztharmattól az különbözteti meg, hogy a gomba micéliumai behatolnak a sztómákon a növény szöveteibe és az élő sejtekből táplálkoznak. Ennek eredményeként a megtámadott növényi részek elhalnak. Kedvező időjárás esetén (meleg, párás, esős) már virágzás előtt (május közepén) is fertőzhet, s nyár végéig veszélyes lehet. A gomba megjelenésének előfeltétele a 13°C feletti hőmérséklet és 10 mm csapadék. A gomba megtámadja a bimbós és kinyílt virágokat, a leveleket, a hajtásokat, a termést. A betegség első tünete a leveleken jelentkező olajfolt, amit a levél fonákján megjelenő fehér "kivirágzás" követ. A termés húsa barnul, hosszanti irányban ráncosodik, turgorját elveszti, le is pereghet. Esős hideg időjárás esetén megjelenik a peroneszpóra, amely ellen a réztartalmú szerek a leghatékonyabbak (Bordói lé, Zineb, Curzate, Mical), egyébként kiemelt fontosságú a megelőzés.
Szürkerothadás

A betegség meleg, nedves időjárási körülmények között, általában tavasszal támadja meg a rügyeket, a virágokat, a zöld, a zsendült és érett bogyókat, a hajtásokat, a vesszőket. A zöld bogyókba a kocsánykorona lenticelláin (para-pontjain) vagy sebzési felületen keresztül jut be. A bogyókon barna, ovális foltok jelennek meg, a szemek barnulnak és összezsugorodnak, szürke, szürkésfehér penészgyep alakul ki rajtuk. A hajtásokon a tünetek főleg nyár végén, és ősszel jelenhetnek meg, de a beérett fás részeken télen is megmaradnak. A betegség fellépése a szőlőbogyók sérülésének megakadályozásával jelentősen csökkenthető. Mivel a fürt belsejébe nem tudunk növényvédőszert juttatni, a védekezés időpontja a fürtzáródást megelőző időszak. A betegség ellen kontakt, lokálszisztemikus és szisztemikus hatóanyagú szerek közül választhatunk.